EREDETE

Szent Márton a negyedik század első éveiben a római birodalom a mai Szombathely helyén álló ókori Sabaria városában született. A régi magyarok az ország védőszentjének tartották. Márton lovassági tisztként Galliába vezényelték a 330-as években. Az úton egy lesoványodott, meggémberedett, beteg, félmeztelen koldussal találkozott. Kérés nélkül odament hozzá, majd katonai köpenyét kardjával kettéhasította és ráadta. Éjszaka a köpenyét viselő Jézus megjelent neki álmában, és az angyalok karainak azt mondta: Márton öltöztette föl.

Ennek hatására a fiatal katona keresztény hitre tért és otthagyta a hadsereget, majd Istenfélő, aszkétikus, imádságos életet élt. Szent Lidorius tours-i püspök halála után a város hívei őt választották főpapjukká. A szerény Márton nem akarta vállalni az egyházi elöljáróságot, s a püspökké szentelés elöl elmenekült. Egy libaólban bújt meg, de a ludak gágogásukkal elárulták. Így hívei megtalálták és kérték, hogy legyen a püspökük. Márton vállalta és Tours népszerű főpapjaként érte a halál egyik lelkipásztori körútja alkalmával 397 novemberében.

….. Már 1171-ben is

A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos emlék ugyanis ebből az évből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, egy népszokás, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat.  

A bor és a liba gyorsan össze is kapcsolódott, német területen is, itt is már a 12. század idejébl maradt fent, hogy  a Márton-ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték. November 11-én verték csapra az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra épp a libasült mellé az úgynevezett libás bor vagy sok helyen Márton–bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint.

Ünneplések, hagyományai, babonái ……………….

Ezen időszakban gyakran rendeztek Márton-napi vásárokat, bálokat, s a lakomázásnak kedvezett az is, hogy Márton napja dologtiltó nap volt, ilyenkor nem szabadott takarítani, mosni, teregetni sem, mert az a jószág pusztulását okozta volna. A Márton napján szedett vesszőt, amit az állatok terelésére használtak, az istálló ajtaja fölé helyezték, mely megvédte az állományt a betegségektől. A Márton-napi liba csontjából az időjárást jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” A szőlővidékek némelyikén azt is mondták, ha Márton-napkor még zöld a szőlő levele, bizonyosan enyhe télre számíthatunk, s ha ezen a napon esik az eső, akkor a következő évi szüret is bőséges lesz. Mártont már a középkorban a jószág jeles patrónusaként tisztelték. A jószágok Márton napján kerültek végleg az istállóba, a pásztorok ekkor számoltak el velük és a szolgálattal, ők maguk pedig ekkor kapták meg bérüket és újították meg szolgálatukat. Az erdélyi pásztorok e napon kérték járandóságukat. Sorra járták a házakat, köszöntőt mondtak, nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdának, aki megőrizte, s tavasszal az állatok kihajtására használta azt. Ez volt a Szent Márton vesszeje, mely többágú volt, és úgy tartották, ahány ága van, annyi kis malac és kis liba fog születni.

Napjainkban Márton nap  Nálunk, tehát ha már Nálunk hívjuk csak lúdlakomának ……

Napjainkban nem él erőteljesen miért is kínálnak az éttermek számunkra libapecsenyét e hónapban oly szép marketinggel, hogy még külön étlap is dukál az ételeknek. Mégis örömmel fogadjuk és fogyasztjuk, a már nem mindennapi finom étkek hagyományos és újragondolt kínálataim, mert máskor ilyen formában nem feltétlenül rendelhetnénk és lehet nem is ezt rendelnénk. No meg már otthon sem cseréljük fel a vasárnapi rántott húsit ezen szárnyas sültjére. Ettől függetlenül a vidéken élő emberek igenis érzik miért kerül finom liba sült egy kis rétessel az asztalra, ott még él a fentiekben leírt 12.Szd-i életforma utó zöngéi, mert aki gabonát, növény termeszt azok számára véget ér a betakarítás, számot vesznek a tavasztól-őszig való munkájukról és átállnak a téli pihentetőbb időszakra. Aki borász , szintén számot vett az idei év produktumáról, és az egyre kevesebbek de az állattartók is télijesítik az állatok életterét(  állatfajtától függően ez szept. 29- nov. 11 . bezárólag). Tehát kérem, az ősi élet vitelek még élnek és igen szorosan kapcsolódnak ehhez az ünnephez! Ám legyen bármely életvitelű, stílusú a mai kor embere, mindenki számára  lélek újító  érzés egy finom bor és egy még finomabb lúd vacsora elfogyasztása, mert ez idő alatt is megpihenhetünk, számot vethetünk, és készülhetünk az advent és az adventi böjt időszakára, az ünnepekre,  a télre …

Márton nap Nemzetközileg

Európán főleg Franciaországban és Hollandiában elterjedt, hogy  a Márton napi ünnepen járják a gyermekek kis lámpásokkal édességért a házakat. Ezt abból eredeztetik, hogy Szent Márton szamara egyszer elszökött és a gyerekek lámpásokkal indultak a keresésére, az elkóborolt jószágot  meg is lelték, így nem lett más a jutalmuk, mint az édesség!